LEVELEK INFORMÁCIÓ CÍMEK SZÍNHÁZAK NEMZETKÖZI
HÍREK PROGRAMOK
VISSZA
ELŐSZÖR A LEGUTOLJÁRA ÉRKEZETT LEVELET
OLVASHATOD
érkezett:
2005 január 25-én
Születésnapi levél - Kemény Henriknek (80)
A legnagyobb szeretettel kívánok Neked egészségben, örömökben gazdag
boldog születésnapot! Élj sokáig mindannyiunk és a műfaj örömére! Gyurkó
Henrik, vagy ahogy a Mama mondta: Gyura.
Kedves Barátom!Levelet írok neked, mert a visszaemlékezés e nap alkalmából
sok gondolatot felszínre hoz. 1960-ban, mikor közelebbről megismerkedtünk Te
35 éves voltál, én 25. Ma 80 vagy, én mindjárt 70. Hány év is telt el azóta?
45! Ezt el sem hiszem! Pedig igaz.
Elszállt ez az örömökben, bánatokban, sikerekben gazdag 45 év.
Hogy is volt? Már korábbról ismertelek, hiszen Balogh Mari – a miskolci bábos,
a népművészet mestere – csodákat mesélt Rólad és művészetedről.
Engem Ő tanított meg “Vitéz Lászlót” játszani még az 50-es években.
Alig vártam, hogy láthassam játékodat, csodálhassam páratlan tehetséged.
Majd egyszer a Népművelési Intézetben egy bábos találkozón léptél fel,
ahol én is jelen voltam. Elbűvölted a szakmabelieket és természetesen engem
is. Akkor éreztem meg igazán a bábjáték csodálatos erejét és azt, hogy
összeköt minket ez a műfaj.
Bevallom elsőszámú példaképemnek tekintettelek. Ettől kezdve nemcsak a
betanultak alapján játszottam Vitéz Lászlót, hanem úgy éreztem a Te kezed
van az én bábomban, Te szólalsz meg általam “Laciban”.
Aztán megadatott, hogy egy színpadra kerültünk az Állami Bábszínházban.
Úgy gondolom, akkortól számíthatom megtisztelő barátságod kezdetét. Elsők
között voltál, aki – mint kezdő színésznövendéket – beavattál a bábjátszás
rejtelmeibe. Azt sem felejtem el, hogy már 1960 márciusában meghívtál a népligeti
otthonotokba és bemutattál a Mamának, Matyinak, Csibi húgodnak, no meg a Bábszínházadnak.
Hálát adok a sorsnak, hogy jónéhány éven át együtt játszottunk a színházban.
(Szőke ciklon, Jancsi és Juliska, Vásári Bábkomédiák stb.) Érzékelhettem
játék-szeretetedet, színpadi fegyelmedet, átéléseidet és mindazt, ami a
színházi csoda létrejöttéhez kell. Minden előadáson új és első volt,
amit csináltál. Elbűvölve néztük mi kollégák is bent a színpadon. Csodálatos
évek voltak!
Sajnos térben később távolabb kerültünk egymástól. Úgy döntöttél,
elhagyod a színházat. Nem bírtad a szervezeti kötöttséget.Tudomásul vettük.Neked
nagyobb, nemesebb küldetésed volt, amit csak Te vihettél sikerre, ezt ma már
mindannyian elismerjük. Sajnos ebben a munkában nem tudtam segíteni, mégis
úgy gondolom – s bízom benne Te is – hogy barátságunk mind a mai napig töretlen
maradt.
Ha netán mégis akadna valami, amivel az évek során megbántottalak - ami nem
lehetett tudatos -, bocsásd meg nekem.A legnagyobb szeretettel kívánok Neked
egészségben, örömökben gazdag boldog születésnapot!Élj sokáig
mindannyiunk és a műfaj örömére!Budapest, 2005. január
Gyurkó Henrik
vagy ahogy a Mama mondat:Gyura
2005
január 20.
Egy érdekes levelet kaptam a világ egyik leghíresebb amerikai bábszínházától.
A Sandglass Theatre vezetője a sokak által ismert Eric Bass küldte barátainak.
Talán nektek is izgalmas lesz megismerni a gondolatait, színházukról,
sikereikről, problémáikról, terveikről - az életükről.
A levél kézhezvétele után ismét fel szeretném
hívni figyelmeteket az oldal látogatására!
Számomra akár példa értékű is lehet hasonló levelek, értesítések küldése,
mert ezek segítenek abban, hogy mások is több információt kapjanak
a Ti gondolataitokról, terveitekről, véleményeitekről... Ha van ilyen szándékotok,
küldjétek el, hogy feltehessem az oldalra.
Szeretném, ha valódi fórum lehetne ez a honlap, hiszen a Magyar Bábművészek
Szövetsége azért alakult, hogy összefogva az érdekeinket képviseljen
bennünket, közös igényünk szerint segítse munkánkat.
Ha nincs információ, vélemény, kezdeményezés vagy értékelés a vezetőség
is magára marad. Elképzelhető, hogy nem is kerül napirendre olyan téma,
ami sokakat érinthet, vagy olyan döntések születnek, amik nem elemezték
eléggé mások gondolatait, érveit, érdekeit... Akarjátok, hogy megkérdezzenek
és tájékoztassanak benneteket, hogy döntéseiket kellő alapossággal
hozhassák meg! Javaslataitokkal és kritikáitokkal segítségek munkájukat.
Használjátok ezt az oldalt!
Valódi, élő kapcsolatot jelenthet, ami valamennyiünk
érdeke.
Szorgalmazzátok, hogy a Magyar Bábművészek Testülete teremtsen lehetőséget
ennek az oldalnak saját weboldalán történő használatára, már csak azért
is, hogy ez ne Lénárt András magán-kezdeményezésének tűnjön, és
ne az ő címéről kelljen feljutni az oldalra...
Lénárt András
________________________________________________________
Érkezett: 2005 január 18-án
Eric Bass
The New Year: 2005
It’s that time again, the same, but different.
The ice has come. Once again, just before Christmas, there was great skating on the frozen flooded meadows and on the beaver ponds. It has snowed just a little, but there’s skiing in the mountains, which really helps to clear the mind. Even as the world turns topsy-turvy, some things still retain beauty and still happen when and as they are supposed to. I was terribly afraid that this year there would be no winter. Really, I was.
I try not to make George Bush’s re-election the main event of the year. I would like to say it is not personal to me, but, sadly, it is. I have no new thoughts to add – well, I do, but this is not the time and place. If any of you receiving this are, by chance, supporters of this man and his agenda, I fear you would not listen to me anyway. You might already have thrown this letter away.
Suffice it to say that we look forward to the coming year with a new courage and an eye to the unexpected because, though events seem to sap our courage and make us fear the all too expected, we cannot live like that. We do not approve of this government, but, sitting here in Limbo (as Jimmy Cliff once sang), we know our faith will lead us on. And I don’t mean that nasty “faith” which is guiding our fearless leader deeper and deeper into this war, but rather something that still belongs to us, independent of his religion, and from which we can draw the joy of life and the commitment to make and present theater.
We have been discovering the West of America. This year, Ines and I performed in the Yukon Territory of Canada (it was January and 40 below but a wonderful town with great people) and in Salt Lake City (which has much better restaurants than one might imagine). I have been out to California three times, twice because of Sandglass’ affiliation with the Network of Ensemble Theaters, a rather new national organization whose mission is to serve and help develop the ensemble model of creating theater, a model in which a production emerges from the creativity of the group of performers involved, rather than from a hierarchy of producer, playwright, director. Sandglass has always worked along ensemble lines. I have been serving on the board of directors of the NET for 3 years.
We have also been discovering collaboration. Sandglass is now involved in 3 collaborative projects, all in progress. The first of them is Between Sand and Stars, our newest production inspired by Antoine de Saint Exupéry’s life as a mail pilot over the Sahara. We have been working with the Gemini Trapeze group (formally with the Cirque du Soleil) and with Rob Mermin, the founder of Vermont’s Circus Smirkus. The show is in its third stage of development and played beautifully at a puppet theater festival in northern Quebec last September. We will finish it before it begins touring in Europe next Autumn. We will also be working with Rob on puppets for Smirkus’ Pinocchio-theme circus in the summer.
Our second collaboration is with the shadow and dance theater Sovanna Phum of Phnom Penh in Cambodia. Ines and I spent 2 weeks with them last June. We went there with Jana (Ines’ oldest daughter) and her husband Zak. Jana and Zak worked as Sandglass puppeteers alongside a company of 7 Cambodian performers. We are now working to raise the money to go back there in November to finish our production together and to begin to tour the show. This experience has been one of the most life-changing of the year: Our two theaters became vehicles for some challenging cross-cultural exchange, which would need much more time and space than this letter to describe.
Our third collaboration is with physical comedian Bob Berky. Bob and I are working on a two person Richard the Third (yes, the Shakespeare play) in a cabaret form with puppets and music. I will make my debut as a guitar player, which I am looking forward to with some trepidation. Bob is out in Wyoming where there’s plenty of snow, so I get to fit a bit of skiing into our February rehearsal period out there. Ines is making the puppets. Bob wants to call the show “Crookback in Anger”.
Ines also opened a new family show called The Ark in the Tree, a collaboration with Merrill Garbus. Merrill has now left Sandglass, but her role is being taken by Jana. It is great to see Ines and Jana onstage together. The piece is essentially about refugees. Here are two of them:
And how are our Kids doing? Jana had one of the most significant years of her life so far: in August she married Zak, a fine fellow in all of our eyes, a glassblower, carpenter, and sometimes puppeteer. They are happy, and it is wonderful to be around them. Their wedding was a stunning production on a huge farm where about 200 people walked up the hillside meadow to the Gazebo of Love that Zak built for Jana, where the ceremony took place. A team of us built benches for all the guests and we all celebrated in a grand white and yellow tent, ate Middle Eastern food, danced and sang. And Ines did a hand puppet show. Oh yes, the bride and groom arrived on camels!
Julia is doing better than ever. She now lives in her own apartment in Brattleboro, a cozy attic a short walk from her work with young children from low-income families. She loves her work, and is in training for advancement in her field. She was involved for over a year with a man who is leaving shortly for Iraq. This brought the war home to us in yet another way.
Shoshi came back home in July after a year in Germany. She has blossomed into a woman, still passionate about dancing, trapeze, and life. Now in her last year of high school, she has been accepted into a good university for next September but has not yet decided whether she will go there or take a year off from school to travel. India is on her mind, and maybe Cambodia.
Ines has a full plate of work before her, leaving her very little time to learn the ukulele, which she would like to do. She dreams of sunny beaches and of winning the lottery so that she can help all of our friends and our children’s friends to have easier lives in these trying times.
And I? I am mostly recovered from a shoulder operation that I had in August. A nasty tear that gave me a rather painful year is cleaned out and I am getting back to normal. I had to cancel some Autumn Portraits performances this autumn, but, all in all, I have not complaints (except about the government).
The world is a different place. The great tidal wave has changed everything. We cannot count, it seems, on stability, not even at the bottom of the ocean, and the effects of instability are frightening. Dear friends, I wish you all a safe and satisfying year, a year of good work for yourselves and others, a year of hope and joy in living.
Eric
Érkezett:
2004 november 29.
Kedves Barátaink!
Sajnálatos módon a Vaskakas Bábszínház általatok ismert e-mail címén nem
tudunk technikai okok miatt leveleket fogadni, csupán küldeni. Ha az
elmúlt időszakban nem válaszoltunk valamely küldeményetekre, az csak
ezért történt. Elnézéseteket kérjük. Ideiglenesen a következő két
e-mail
címen tudtok elérni bennünket:
ecsobod@freemail.hu
e_csobod@yahoo.uk.com
Amint a hibát kijavítják, az e-mail címünk újra a régi lesz és azt
azonnal jelezzük nektek!
Megértéseteket köszönjük!
Üdvözlettel: Csobod Eszter - művészeti titkár
Vaskakas Bábszínház
9021 Győr, Aradi vtk. újta 23.
Tel.: 96/512-698; Fax: 96/512-693
www.vaskakas.hu
-----
Original Message -----
From: Mesebolt Bábszínház
To: Lénárt
András
Sent: Thursday, September 23, 2004 8:34 AM
Subject: Mesebolt
Kedves András!
Kovács Ildikó éppen nálunk dolgozik. Megkaptam két írását, melyek egy
leendő könyve alapját, kiindulópontját képezik. Szeretnénk, ha felkerülne
a Netre, a bábos oldalra. Ildikó néni örül neki!
Köszönöm!
Priki
Miért BÁBU?
Miért BÁBSZÍNHÁZ?
Mert a bábbal csodát varázsolhatunk…
Mert a bábszínház a lehetetlenség művészete, ahol szabadon szárnyalhat
a képzelet…
Mert a vele való játék öröm játék…
Ez az örömjáték a gyermek játék-hitét követeli…ami őszinte és
igaz…
Mert ez a tiszta játékhit adni, ébreszteni, gyógyítani tud egy beteg világban,
ahol eluralkodott a gyűlölet!
Egy hatalom, érdek, értékvesztett, agresszió vezérelte világban!
*
A bábu a jelkép erejével lényeget közvetít!
A jó bábszínházi előadás mindenkihez szól: gyermekhez, felnőtthöz, művelthez,
műveletlenhez…
Mert ősi kódok szerint létezik, amelyeket mindenki ismer!
Mert mágikus ereje élő kapcsolatot teremt néző és színpad között!
A közös játék varázsával!
A közös szertartás erejével!
*
Egy virtuálissá idegenedő világban!
Élő, valóságos játék!
Nem színjáték!
A BÁBU
Időtlenséget hordozó lény a BÁBU…
Emberjelkép, beledermedve az időbe…
Mozdulatlanul néz… tekintete reánk szegeződik…
Kutató, számonkérő tekintet…
Vádoló…? Kapcsolatot teremtő…? Kihívó…? Fürkésző…? Ígéretes…?
Nem szobor, nem kép…BÁBU!
Ott rejlik benne az életrekeltés csodája, ígérete…
Készenlét… a dermedtségből megmozdulni…
Ez az ígéret feszültséget teremt!
A CSODA, a MÁGIA ígéretét…
De ott rejlik benne a rejtett fenyegetés is… mint minden kultikus jelképben!
Varázsereje van, és mint minden varázserő ártalmassá is válhat,
ha hitetlen, profán, sáfárkodó sarlatán kezébe kerül!
*
A BÁBU megbosszulja a közönyt, a cinizmust, a profanizálást…
és csoda helyett tárggyá válik…
A művészet nem tűri a hazugságot!
*
Hogyan férkőzhet ennek az ősi művészetnek a közelébe a profanizálás?
*
A bábművész ihletett alkotó, aki hisz a bábu létezésében…
ő a varázsló, a Mágus…
A jó bábjátékos, aki gyermeki örömmel, játékkedvvel kelti életre a bábut…
ő a Játékos…
A jó mesterember, aki szakértelemmel mozdítja meg a bábut… ő a bábmozgató…
Aki állásért, pénzért vállalja a feladatát, ő a bábfunkcionárius…
De a dilettáns kezén elpusztul a bábu! Ő a büntetendő! Ő a sarlatán, a sáfárkodó!
*
AZ életre keltés szakrális folyamat, amit a hitetlenség megszentségtelenít…
*
Hinni a bábu életében!
Hinni az életrekeltésben!
Hinni az életben, a gyermekben, a jövőben…
Az életben…
Az élet élni akar…
( mondta Béres József 14 éves korában)
-----
Original Message -----
From: Siklósi
Gábor Figurina A.K.
To: Lénárt
András
Sent: Monday, April 05, 2004 10:07 PM
Subject: Levél az égbe
András!
Igen, hozzájárulok a legutóbbi levelem közzétételéhez, de kérem,
hogy a mellékelt, amúgy Csák Györgynek írott levelemet is tedd
mellé. Köszönettel és üdvözlettel:
Gábor
Kedves
kollégák!
Túl vagyunk Kecskeméten, ott voltam majdnem végig. Mit mondjak?
Nem dőlt
kardjába a magyar bábos szakma, nem sok könnyet hullattak értünk,
magánosokért. Nagyon sokakhoz eljutott az első levelem, többen jelezték
is
az egyetértésüket, de sajnos nem volt módom felolvasnom a szélesebb
szakmai
nyilvánosságnak szánt Tiltakozó Levelet. (Igaz, hogy nagyon-nagyon
kevesen
vállalták, hogy a nevüket adják hozzá.) Látván a túloldal
megingathatatlanságát, továbbá a mi oldalunk gyengeségét, ahogy
jeleztem,
nem ugrálok tovább. Elnézést kérek mindazoktól, akiket - akaratlanul
-
esetleg személyében megbántottam, továbbá azoktól, akiket esetleg
feltüzeltem és hamis illúziókba kergettem. Arra kellett rájönnöm,
hogy mi,
magánosok is legalább három elkülönülő érdekcsoportba tartozunk,
így szinte
lehetetlen közös célok mentén szövetkeznünk. E három csoport
szerintem a
következő: vannak a láthatatlanok, akik nem akarnak szakmailag
megmérettetni, nem kergetnek művészi álmokat; aztán vannak a kettős
énnel
bírók, akik nagyon erős szálakkal kötődnek az intézményes színházakhoz,
ezért vagy egyszerre mondhatóak intézményesnek is meg magánzónak is,
vagy
időnként intézményes, időnként magánzó; végül vannak, akik nem
tartoznak az
előbbi két csoportba. Mivel pedig külön-külön és együtt is nagyon
kevesen
vagyunk, ugyanakkor nagyon gyengék is, jelenleg értelmetlennek találom
a
szerveződést és a külön akciókat. Egyetlen értelmes cselekvésnek
azt tartom
jelenleg, hogy mindenki csináljon minél jobb bábszínházat, hogy így
legyünk
kikerülhetetlenek. Harcot eredményesebben csak egy új, jelentős generáció
vívhat majd. Örülnék, ha ellent mondanátok.
Szevasztok, találkozzunk
Pécsen és Sárospatakon!
Siklósi Gábor
Kedves
Gyuri!
Mivel az a levél, amit még Kecskemét előtt írtam felháborodásomban,
az igazából a szűk bábos köröknek szólt, ezért inkább elmesélem
neked, hogyan és miért született.
Szóval, jó néhány évvel ezelőtt a kulturális minisztérium úgy
gondolta (feltehetőleg az akkori Ciróka felvetésére), hogy létrehoz,
támogat egy két-három évente megrendezendő bábos szakmai találkozót
(tehát nem fesztivált!), ahol bemutathatja két év legjobb előadását
minden magyarországi bábszínház, kifejezetten azért, hogy
tanuljon egymás produkcióiból és a szakemberek véleményéből.
Ekkor (tehát vagy 15 éve), negyven év szigorú monopóliuma (Állami
Bábszínház) után sorra alakultak meg a vidéki intézményes és a
magánbábszínházak. Ugyan örököltünk az elmúlt rendszerből néhány
bábfesztivált, de azoknak nem ez a komoly szakmai megmérettetés,
tapasztalatcsere volt az elsődleges célja és nem is törekedett a
teljes magyar hivatásos bábszínházi „felhozatalra”. Tudnod
kell, hogy ezek a kecskeméti találkozók tényleg nem fesztiválok (ünnepek)
voltak, hanem igen kemény kurzusok, ahol mindenki megkapta a magáét
(olykor vérig sértve) és ahová tényleg csak az ment el, aki valóban
tanulni akart és bírta a kritikát. Ezért aztán persze sok magánbábos
nem jelentkezett, nekik mind a mai napig a szakmai láthatatlanság az
érdekük (vagyis azt hiszik, hogy az az érdekük), de volt olyan intézményes
bábszínház is, amely úgy megsértődött egy kritika után, hogy
évekig nem jött el. Mindazonáltal, látva az utóbbi évek termését,
elmondható, hogy minden társulat (kivétel nélkül), amelyik
rendszeresen megmérette magát Kecskeméten, mind fejlődött,
mindenkinek jobbak a műsorai ma már, mint kezdetben. Tehát
elmondható, hogy igen-igen hasznos volt ez a rendszeres találkozó
mindenki, következésképpen az egész magyar bábművészet számára.
No, ilyen előzmények után, készülvén az idei Találkozóra,
kapom egy hónappal ezelőtt az előzetes programot és egy értesítést,
hogy ebben az évben – időhiányra hivatkozva – csupán az intézményes
bábszínházakat hívta meg a Találkozó rendezője. Nos én túl az
egyszerű modortalanságon, ami a késői értesítést illeti,
elfogadhatatlannak találtam (és találom még most is) a
diszkriminatív döntést, mert a programot olvasva látható volt,
hogy jutott idő fontos, ámde a Találkozó eredeti célját tekintve
(mely célt a nevében is hordoz, miszerint Magyarországi Bábszínházak
Találkozója), mégiscsak másodlagos fontosságú eseményekre, úgy
mint egyes bábszínházak második előadására (sajnos épp a házigazda
Ciróka is visszaélt jogával), néhány főiskolai hallgató
bemutatkozására, végül a Magyar Bábművészek Szövetsége közgyűlésére.
Összeszámoltam: az előbbi programok, továbbá bizonyos üres idők
összességében nyolc-tíz előadástól vették el a lehetőséget,
s talán ha öt-hat magános bábszínház szeretett volna
megmutatkozni. Ezért én nem hiszem el, hogy tényleg nem volt idő
(mellesleg ha valóban így lett volna, akkor is elfogadhatatlannak
találnám a működési forma szerinti megkülönböztetést és kizárást!),
hanem a döntés mögött sajnos egy általános lebecsülő szemléletet
vélek meghúzódni, amely „igazi” bábszínháznak csak az intézményeseket
tekinti. Ez az a szemlélet, amely az önerőből szerveződött és működő
bábszínházakat alternatívnak hívja, egyszerűen azért, mert
nincs avval tisztában, vagy nem akar arról tudni, hogy mint a múltban
(a közelmúltban is) nálunk is, mint a világ kortárs bábművészetében
a magántársulatok jelentik a fősodort, „a” bábszínházat és
ehhez képest az ún. szocialista országokban szovjet mintára
meghonosodott intézményes bábszínházak tekinthetőek alternatívnak.
Most arról ne is beszéljünk, hogy helyzeténél fogva mely színházi
csoportosulásnak lenne nagyobb szüksége a láthatásra és a láthatóságra,
amikor állami pénzen szinte minden intézményes bábszínháznak
van a kőépülete, fejlett infrastruktúrája, hivatalos kapcsolatai
mellett saját bábfesztiválja is!
Azt, hogy itt nem véletlenről, hanem kőkemény érdekérvényesítésről
van szó, mutatja az is, hogy a szervezőkhöz eljuttatott tiltakozásom
ellenére senki nem kért elnézést, senki nem lépett vissza a másodlagos
fontosságú programok gazdái közül, hanem néhány négyszemközti
sajnálkozáson kívül csupán a jövőre vonatkozva hangzottak el üres
általánosságok. Végtelenül szomorú vagyok.
Üdvözlettel:
Siklósi Gábor
Tinnye, 2004. március 31.
LEVELEK INFORMÁCIÓ CÍMEK SZÍNHÁZAK NEMZETKÖZI
HÍREK PROGRAMOK
VISSZA